Rátz Gabi · Gödöllő · Budapest
Miért játsszuk újra ugyanazokat a rossz filmeket az életünkben?
Időpontot kérekGondoltál már arra egy munkahelyi vita közepén, vagy miközben a pároddal pontosan ugyanazon a szombat reggeli apróságon vesztetek össze, mint egy hónapja?
„Ne már… ez a film egyszer már lejátszódott velem”
Olyan ez, mintha a környezet és a színészek cserélődnének körülöttünk, de a forgatókönyv, amit a kezünkbe nyomnak, kísértetiesen ugyanaz maradna. Nem tévedsz, és nem is veled van a baj. Egyszerűen működésbe lépett a kapcsolatdinamika.
A kapcsolatdinamika nem egy száraz pszichológiai fogalom. Ez a hús-vér valóság: az érzelmek, a kimondatlan szavak és a rejtett hatalmi harcok játéka közöttünk és a környezetünk között.
A helyzet az, hogy egyikünk sem tiszta lappal indul neki a felnőttkornak. Mindannyian hozunk magunkkal egy láthatatlan hátizsákot a gyerekkorunkból, telepakolva régi mintákkal, családi mondatokkal, hitrendszerekkel és kötődési sebekkel.
Ha például kiskorodban azt tanultad meg, hogy csak akkor figyelnek rád, ha tökéletesen teljesítesz, vagy ha elnyomod a saját igényeidet a békesség kedvéért, akkor ezek a túlélési stratégiák felnőttkorodra automatikus sémákká merevednek. És tudod, mi a legfurcsább? Ezek a sémák nem válogatnak a helyszínek között.
Sokáig én magam is azt hittem, hogy a magánéleti elakadásaimnak semmi köze a munkámhoz. De ha őszinte akarok lenni magamhoz, rá kellett jönnöm, hogy a mintáink utaznak velünk. Nézd meg, nálad működik-e valamelyik az alábbiak közül:
Otthon ő a család láthatatlan motorja, aki mindenkit kiszolgál, de közben csendben gyűjti a sérelmeket, mert senki sem kérdezi meg, hogy ő hogy érzi magát. Ugyanez az ember a munkahelyén a túlterhelt kolléga, aki képtelen nemet mondani az újabb feladatokra, ingyen túlórázik, majd otthon vagy a kávézóban zokog a kimerültségtől.
Mivel gyerekként megtanulta, hogy nem számíthat a felnőttekre, a párkapcsolatában, családjában mindent ellenőrizni akar. Amikor pedig beér a munkahelyére, képtelen delegálni. Mindent maga csinál, mert „úgyis csak én tudom rendesen megcsinálni, a többiek elrontják”. A folyamatos számonkéréssel romboló, fojtogató hatással van a környezetére, és saját magát is lefárasztja.
Minden apró megjegyzéstől úgy érzi, sarokba szorították. Ha a párja megemlíti, hogy elfelejtette levinni a szemetet, vagy a főnöke finoman javítást kér egy prezentációban, ő nem a tényt hallja. Azt hallja: „Nem vagy elég jó, alkalmatlan vagy.” A válasza pedig azonnali, heves visszatámadás vagy napokig tartó, fagyos hallgatás.
Felnőttként hajlamosak lehetünk a feletteseinkre, munkatársainkra vagy partnerünkre tudattalanul rávetíteni a múltunk kulcsszereplőit. A főnökünk a szigorú apánkká válhat a fejünkben, a munkatársunkkal vívott harc pedig a gyerekkori testvérféltékenységünk másolata is lehet.
A környezet változhat, de a forgatókönyv ugyanaz marad. Ugyanaz a belső dinamika játszódhat le a párkapcsolati játszmákban, a munkahelyi tekintélyszemélyekkel való rivalizálásban vagy a baráti csalódásokban.
A családtagok láthatatlan mártírja leszel. Mindent magadra vállalsz, majd a túlterheltségtől passzív-agresszív szemrehányásokat teszel, hogy „ebben a házban mindent nekem kell csinálnom”.
Nem tudsz nemet mondani. Te leszel a túlterhelt kolléga, aki ingyen túlórázik. Végül kiégsz, és mély neheztelést érzel a főnököd vagy a feladatokat rád tolni kész munkatársaid iránt.
Ezek a mintázatok a munkahelyen és a családban is önbeteljesítő jóslatként működhetnek: pontosan azt az elutasítást vagy túlterheltséget idézhetik elő a környezetünkből, amitől a legjobban félünk.
Gyakori mintázat például, amikor abból indulsz ki, hogy a főnököd – mint egy szigorú apa – elégedetlen veled, elkezdesz szorongani, hibázni fogsz, vagy elkerülöd őt. Ez végül valóban kiválthatja a főnököd elégedetlenségét. A kör bezárult, a séma megerősítést nyert, és az ismerős érzés is megmarad.
A jó hír az, hogy ezek a minták nincsenek kőbe vésve. Nem kell életed végéig ugyanazt a rossz forgatókönyvet játszanod. Az első és legfontosabb lépés a tudatosítás.
Az új utak kitaposása az agyunkban eleinte kényelmetlen. Olyan, mintha ballal próbálnál megírni egy levelet. De minden egyes alkalommal, amikor a régi reflex helyett a tudatos választ választod, egy picit szabadabbá válsz.
Ha úgy érzed, egyedül nehéz kibogozni a szálakat, keress meg bátran, és nézzük meg együtt a te belső forgatókönyvedet.
Időpontot kérekÍrj vagy hívj, és közösen megtaláljuk a számodra megfelelő időpontot Gödöllőn vagy Budapesten.
Vissza a kezdőlapra